Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2015.12.31

A bárányok hallgatnak II.

2015-12-26

A bárányok hallgatnak II.

 

 

Mivel gyógyíthatatlan személyiségzavarban szenvednek, függetlenül attól, hogy éppen kivel és mennyi ideje randevúznak, a pszichopaták ugyanazt a kapcsolatciklust ismételgetik. A velük való viszony mindig olyan, mintha egy várat – vagy esetleg házasságot homokra építenénk. Most a pszichopata csábítási folyamatot fogom bemutatni, a látszólag ideális kezdetektől a mindig keserű végkifejletig

 

 

Kígyók öltönyben – pszichopaták a munkahelyen című könyvükben Babiak és Hare azt fejtik ki, hogy a pszichopata kötelék kialakítása bizonyos, előrejelezhető lépésekben zajlik: idealizálás, leértékelés, eldobás. Attól függően, hogy mekkora kihívást jelentesz a pszichopatának, a folyamat eltarthat néhány évet, de akár pár órára is korlátozódhat. Ha a pszichopata tiszteletreméltó benyomást akar kelteni – ez egy olyan álca, amely mögé elrejtheti perverz természetét, hogy ártalmatlannak és normálisnak tűnjék – hosszú távú kapcsolatot is kialakíthat veled, sőt, még össze is házasodhattok. Ha csupán szórakozni akar, az egésznek néhány óra alatt vége lesz. Amennyiben azt szeretné, hogy egy szerelmi viszony izgalmat és változatosságot vigyen az életébe veled maradhat addig, amíg izgalmasnak talál. Bármeddig tart is azonban a kapcsolat, egyvalamiben biztos lehetsz : előbb utóbb ejteni fog. Amelyik pillanatban már nem lesz szüksége rád, eldob (vagy pedig belőled provokálja ki a szakítást tűrhetetlen magatartásával)

 

Jóllehet a pszichopaták rendkívül manipulatívak, az idealizálás, leértékelés és az eldobás folyamata természetes módon következik személyiség alkatukból – magyarázza Babiak és Hare. Más szavakkal, ez nem mindig előre megfontolt viselkedés a részükről a kapcsolat folyamán. Összességében azonban akár tudatosan, akár nem, a pszichopaták felbecsülik szerelmi partnereik „használati értékét” és maximálisan kihasználják azt.  Az értékelési fázis időszaka alatt a pszichopaták szoros interakciókba bonyolódnak célpontjaikkal, hogy felderítsék azok indítógombjait. Puhatolódzó kérdéseket tesznek fel, hogy felderítsék az áldozatok kielégítetlen igényeit és gyengeségeit. Gyakran azzal csábítgatják vágyaik tárgyát, hogy megígérik, megadják nekik mindazt, ami hiányzik az életükből. Ha egy friss válást követően igyekszel regenerálódni, a pszichopata egy barátság és egy izgalmas romantikus kapcsolat kilátásaival kecseget. Ha elvesztetted egy hozzátartozódat, együtt érző barát szerepében tetszeleg. Ha anyagi gondjaid vannak, kölcsön ad, hogy nagyvonalúnak tűnjön.

 

A manipulációs fázis során – folytatja Babiak és Hare, a pszichopaták felépítik a „pszichopata mesevilágot”. Elárasztják érzelmeikkel áldozataikat, ily módon bizalmukba férkőzve. Jószívű, nemeslelkű emberek benyomását keltik. Ennek érdekében természetesen orcátlanul hazudnak, hiszen a valóságban a pszichopaták mindennek nevezhetők, csak rendes embereknek nem. Amennyiben romantikus kapcsolatról van szó, nem csupán azt a benyomást keltik, hogy kompatibilisek veled, hanem egyenesen a másik feledként, az ikerlángodként állítják be magukat. Egyszerre tűnnek a kiegészítő felednek és a tükörképednek. Azt állítják, hasonlít az érdeklődési körötök, és ugyanolyan dolgokra fogékonyak, mint te. „Ez a lelki kötelék legbelső személyiségedre épül, az érzelmi mélységek és az intimitás igéretét hordozza, és egy különleges, egyedi, örökké tartó, egyenrangú kapcsolat lehetőségével kecsegtet” (Kígyók öltönyben, 78)

 

 

Mivel a pszichopaták remek manipulátorok és meggyőző hazudozók, tapasztalataink szerint sok áldozatuk nem figyel oda az intő jelekre. Egy romantikus kapcsolat korai szakaszában az embereket egyébként is túlságosan elvakítja a szerelembe esés eufóriája, semhogy meghallanák a riasztócsengőket. Ráadásul ebben az időszakban maguk a pszichopaták is a legelőnyösebb oldalukról mutatkoznak be. Általában véve azonban túl hamar elunják magukat semhogy hosszú időn keresztül következetesen fenn tudnák tartani a normalitás látszatát.

 

A mézeshetek szakasza rendszerint addig tart, amíg a pszichopata intuíciója meg nem súgja, hogy a horgára akadtál vagy rá nem unt a kapcsolatotokra és el nem indult más célpontok felé. Akkor mutatja ki valódi természetét, amikor már semmi sem ösztönzi arra, hogy tovább játssza a szerepét. „Ha a pszichopaták már minden értéket kivontak áldozatukból – ez az , amikor áldozatuk többé nem hoz számukra semmiféle hasznot – elhagyják őt és továbbállnak valaki máshoz”- figyelmeztet Babiak és Hare (Kígyók öltönyben, 53)

 

Felvetődik a kérdés, miért idealizálják kezdetben  célpontjaikat a pszichopaták. Miért tesznek akkora erőfeszítéseket, szánnak olyan sok időt és energiát arra, hogy az intimitás és a jelentőségteljesség illúzióját keltsék kapcsolataikban, amikor tudván tudott, hogy nem képesek igazán kötődni más emberekhez? Egyik kézenfekvő válasz az lenne, hogy azért, mert sportot űznek belőle. Szeretik becserkészni majd leteríteni áldozataikat, szeretnek csábítani és elárulni. Szórakoztatónak találják, ha olyannak láttatják magukat, amilyenek valójában nem . És azt is élvezik, hogyan etethetnek be másokat, hogy valóságosnak higgyék ezt az illúziót. Mi több, valahányszor egy pszichopata kifejezi csodálatát, hízeleg vagy lelkesedik valaki iránt, ez mindig azért van, mert akar valamit az illetőtől. Mégis azt hiszem, hogy ez a magyarázat túlságosan leegyszerűsítő. Számos pszichopata ugyanis olyan megszállottsággal üldözi szerelme tárgyát, hogy az intenzív szenvedélynek tűnik. Ráadásul ez a magyarázat nem tesz különbséget a csalók és szélhámosok, akik tetetik lelkesedésüket és érdeklődésüket és a „szerelmes” pszichopaták között, akiknek egy része még maga is meg van győződve arról, „romantikus” érzelmektől vezérelve üldözi vágyai tárgyát.

 

 

Egy teljesebb körű, a pszichopaták mindkét típusára vonatkozó magyarázat valahogy így hangzana: a kutatások szerint valamennyi pszichopata sekélyes érzelemvilágtól szenved , emiatt pedig még a legjobb esetben is csak ideiglenesen és felületesen képes kötődni. Amikor akarnak valamit vagy valakit, teljes erőbedobással igyekeznek azt megszerezni. Összes energiájukat erre összpontosítják. Ha ez a cél a pénzed, a munkád, vagy valami, ami nem te vagy, a hajsza valamiképpen mesterkéltnek tűnik. Te végül csak eszköz vagy. Sosem magadért, hanem valami más okból eszményítettek.

 

De ha történetesen te vagy a céljuk – hogy elcsábítsanak vagy összeházasodjatok, akkor hajtóvadászatuk idealizálásnak tűnik. Ideig- óráig te lettél a vágyaik tárgya, a válasz a szükségleteikre, életük szerelme, boldogságuk kulcsa. De az eufóriának ez az érzése nem tart sokáig, hiszen a velejéig üres. Tapasztalataink szerint amint a pszichopaták megérzik, hogy már a markukban tartanak – vagyis abban a pillanatban, amint önmagad egy részének tekinted őket, reményeid és elvárásaid rájuk irányulnak – azonnal rád unnak és az öröm és a változatosság újabb forrásai felé távolodnak. Cleckley tanulmányában már láthattuk,hogy ugyanez gondolatmenet érvényesül más céljaik esetén is. A pszichopaták meglehetősen hamar unnak rá munkahelyeikre, lakóhelyeikre, hobbiikra és tanulmányaikban sem valami kitartóak. De sokkal jobban fáj és sokkal-sokkal személyesebben érint, amikor éppenséggel téged unnak meg.

 

Érdeklődésük elvesztése azt a benyomást kelti, hogy már nem értékelnek. Életünk középpontjából egy egyszerű akadállyá fokozódtál le, amely útját állja a következő préda becserkészésének. Mivel a pszichopaták ösztönösen tehetséges „adagolóművészek”, vagyis éppenséggel annyi elismerésben és figyelemben részesítenek, ami elégséges ahhoz, hogy a horgukon tartsanak, talán nem veszed észre azonnal a leértékelést. Ez valahogy úgy működik, mintha a pszichopata ösztönösen érezné, mikor legyen újra elbűvölő (annak érdekében, hogy ne veszítsen el) és mikor feszegesse tovább határaidat, növelje tűrésküszöböd. Leértékelésed fokozatosan, de folyamatosan zajlik. Egy nap végre észreveszed és töprengeni kezdesz azon, hogyan engedhetted magadat idáig süllyedni. Időnként koncot vet eléd: elvisz valahova, romantikus estét terveztek, kedves és szeretetteljes dolgokat mond- annak érdekében, hogy elhallgattasd egészséges intuíciódat, ami ezt suttogja: veled bizony rosszul bánnak.

 

 

Ha a pszichopata egyre komiszabb és komiszabb bánásmódot enged meg magának veled szemben, az nemcsak amiatt van, mert egyre kevésbé vagy érdekes a számára. Hanem azért is, mert arra kondicionált, hogy egyre kevesebbre értékeld magad és fogadd el kétes viselkedését. Mivel görcsösen ragaszkodsz az ideális kapcsolat fantáziaképéhez, amit felépített, hárítani kezdesz. Elfogadod az elfogadhatatlan kifogásokat. Megbirkózol egyre növekvő félelmeiddel és kételyeiddel. Racionalizálod megmagyarázhatatlan kimaradásait, egyre gyakoribb érzelmi távolságtartását, rövid és fagyos válaszait, kicsinyes és rosszindulatú „büntetéseit”, amivel megtorolja, ha hangot adsz igényeidnek vagy nem veted magad alá akaratának.

 

De egy ponton, amikor ismét alulmúlja magát, vagy újabb hazugságon csíped, kiesel a szándékos tagadás állapotából – amellyel eddig a mérgező kapcsolathoz igyekeztél alkalmazkodni. Mivel aláásta önbecsülésedet, azon tépelődsz,hogy történhetett ilyesmi és mit csináltál rosszul. Ha megcsalt, a másik nőt vagy nőket hibáztatod. A pszichopata arra ösztönöz, hogy ilyesfajta téves következtetéseket vonj le. Tulajdonképpen bármit támogat, ami eltereli figyelmedet arról, hogy milyen mértékben felelős azért, ha valami félresiklik a kapcsolatotokban. Rávezet, hogy csak magadat vádolhatod. Egyszersmind a másik nőt is hibáztatja. Azt sugallja, hogy nem voltál elég jó a számára. Azt állítja, hogy a másik nő elcsábította vagy egyenesen üldözte. De ez csupán elterelő-manőver. Te nem vagy tökéletes, követtél el hibákat, de legalább őszinte és valóságos voltál. A másik nő lehet tisztességes ember és országos ribanc, vagy bármi a kettő között. De gondolj csak bele: tényleg az számít, hogy kik és mik voltak? Te nem a többi nővel vagy kapcsolatban. Nem ők az élettársaid, a házastársaid, a szerelmeid vagy a barátaid. Ami esetedben a leginkább számít az az, hogy hogyan viselkedik a saját partnered. Tetteiért ugyanis elsősorban ő a felelős. Nem te és nem is a többi nő.

 

 

Egyszersmind tartsd szem előtt, hogy a pszichopaták oly módon forgatják ki az igazságot, hogy az megfeleljen pillanatnyi céljaiknak és hogy játszmákba bonyolódhassanak. Ha történetesen arra figyelsz, amit mondanak ahelyett, hogy az tenne rád benyomást, mennyire őszintének látszanak, történeteik ellentmondásosnak tűnnek és felfedezed a bennük levő következetlenségeket is. Amit a másik nőről mondanak, vonatkozzék akár a jelenre akár a múltra, valószínűleg szintén a valóság elferdítése. A pszichopaták gyakran vetítik ki másokra a saját gyarlóságaikat. Ha azt állítják, elcsábították őket, több mint valószínű, hogy a fordítottja történt. Ha azt mesélik, hogy az előző barátnőjük rosszul bánt velük, megcsalta őket, rájuk unt, elhagyta őket, csak hallgasd figyelmesen, ugyanis nagyon valószínű, hogy ő tette ezt a másik nővel. Hazugságaik kettős szerepet töltenek be. Egyrészt szavahihetőbbé teszik előtted, másrészt az, hogy ismét becsaphatnak, plusz sikerélményt jelent a számukra.

 

Tehát akkor miért is dobtak? – töprenghetsz el. Azért értékeltek le és dobtak el, mert valójában sosem értékeltek igazán önmagadért. Mint láthattuk, a pszichopaták számára a kapcsolatok ideiglenes ügyletek, vagy helyesebben fogalmazva, szélhámosságok. Hasonlóképpen, az emberi lények számukra csak olyan tárgyak, amelyekkel szórakozhatnak vagy ellenőrzést gyakorolhatnak fölöttük. Kontroll – gyakorlásuknak a leghízelgőbb és a legkellemesebb szakasza, az egyetlen, ami euforikusnak és varázslatosnak tűnik, az elcsábítás/idealizálás szakasza. Ekkor valóban elbűvölők és minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy meggyőzzenek, te vagy az igazi a számukra és ők is tökéletes választást jelentenek számodra. Ez a szakasz nagyon könnyen összetéveszthető az igazi szerelemmel és szenvedéllyel. Csakhogy, ami ez után elkerülhetetlenül bekövetkezik egy pszichopatával létesített intim kapcsolatban, már se nem kellemes se nem hízelgő. Amikor ugyanis már rád untak, mert megfakult a kezdeti hódítás varázsa, oly módon igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani, hogy megcsalnak, elszigetelnek, bántalmaznak, port hintenek a szemedbe és aláaknázzák önbizalmadat.

 

Ezen a ponton ismered fel, hogy kezdetét vette a leértékelés fázisa. Minden tőled telhetőt megteszel tehát, hogy visszanyerd kezdeti, kiváltságos helyzetedet. Vissza szeretnéd szerezni az idealizálás szakaszának izgalmát és édességét. Vissza követeled jogos trónodat, hiszen korábban úgy tűnt, te vagy számára a királynő. Csakhogy ez lehetetlen cél, egy egyre inkább távolodó horizonton. Valamennyi, bántalmazott nőket befogadó intézmény szakemberei tisztában vannak azzal, hogy az otthoni erőszak idővel egyre súlyosabbá válik, nem pedig javul. A bántalmazók egyszersmind hatalomfüggők is. És ugyanannak a hatásnak az eléréséhez egyre nagyobb dózisra van szükségük. A mások felett gyakorolt kontroll – főleg a szexuális természetű – gyönyörrel tölti el a pszichopatákat és értelmet ad az életüknek. Ahhoz, hogy ugyanúgy megbizsergesse őket a feletted gyakorolt kontroll, szorítaniuk kell hát a hurkon. Még nagyobb dominanciára törekszenek. Még manipulatívabbakká válnak. Még jobban elszigetelnek azoktól, akik törődnek veled. Még jobban aláaknázzák önbecsülésedet, még magasabbra emelik korlátaidat, így még jobban elgyengülsz és még kevésbé vagy képes kiállni magadért. Minél nagyobb erőfeszítéseket teszel azért, hogy megfelelj a pszichopata igényeinek, annál többet követel majd tőled. Mindaddig, amíg már semmid nem marad, amit odaadhatnál. Ekkor ugyanis már a lehető legalacsonyabbra állítottad morális korlátaidat. A pszichopata finom manipulációi vagy kifejezett kérése hatására eltávolodtál családodtól, barátaidtól is. Csakhogy, az idealizálás kezdeti szakaszát leszámítva, bármit tettél is, nem volt elég jó a számára.

 

 

Úgy tűnik, mintha már teljesen elfeledkezett volna azokról a tulajdonságaidról, melyeket egykor olyan nagyra tartott benned. Amennyiben és amikor másoknak beszél rólad, azt a benyomást kelti, mintha szégyellne. És ez nem csak elvesztett érdeklődésének tudható be, hanem a ragadozó ösztönös, ugyanakkor taktikus magatartása is. Ha ugyanis a családod, az ő családja, a közös barátaitok, és mindenki más elveszíti tiszteletét irántad, ha már csak ő marad számodra a világon, sokkal könnyebben tarthat ellenőrzése alatt, mintha rendelkezésedre állnának a megerősítés és az érzelmi támogatás külső forrásai is. A pszichopaták egy „mi, szemben az egész világgal”- világképet építenek fel. Kezdetben kiváltságosnak tüntetik fel kapcsolatotokat, amely jobb azoknál a szerelmi viszonyoknál, amelyeket az átlagemberek létesítenek egymással. Ennek természetesen semmi köze a valósághoz. Tulajdonképpen éppen az ellenkezője igaz. Egy pszichopatával kialakított kapcsolat sokkal kevesebbet ér bármilyen fajta normális emberi kapcsolatnál, ahol a felek kölcsönösen törődnek egymással. Egy ilyen kapcsolat szükségszerűen torz és egyoldalú. És mindkét fél részéről hamis . Mivel egy másokat kihasználó nárcisztikus típus, ő senki mást nem szeret saját magán kívül, és semmi más nem érdekli, csak saját önző vágyai kielégítése.

 

 

Ha egyáltalán tesz valami jót, ezt mindig valamilyen hátsó szándékkal teszi: vagy azért, mert céljai elérésének eszköze vagy pedig azért, mert mesterkélten kialakított pozitív imázsát erősíti. Dr. Jekyll valójában mindig Mr. Hyde legbelül. És jóllehet képes lehetsz a szerelemre- nem az ő valóságos személyébe, a csalóba, a manipulátorba, a játékosba, a szívtelen, sekélyes lénybe habarodtál bele, aki ő valójában, hanem abba az elbűvölő, illuzórikus képbe, amit kialakított magáról, aminek te kezdetben bedőltél, de a későbbiekben egyre inkább ellentmond a valósággal. Az első pillanattól kezdve az utolsóig ez az álságos kapcsolat semmi mást nem adhat neked, csak a hamis szerelem és a tényleges bántalmazás toxikus elegyét. Ő csalás és manipuláció révén alakítja ki a pszichopata köteléket. Te pedig önfeláldozás és tagadás révén tartod fenn azt.

 

 

De rövidesen, amint magadra maradsz a pszichopatával, látni fogod, hogy valójában nem arról van szó, hogy ti álltok szemben a többiekkel, hogy a ti párosotok mindenki más fölött áll és azok ellenében van. Ő maga van ellened. Úgy fog viselkedni, mintha a legnagyobb ellenséged lenne, és valójában az is, nem pedig a legjobb barátod vagy a párod, aki imád – mint állította. Ha mások előtt kritizál, vagy, sokkal kifinomultan , viszályt szít közted és családtagjaid, barátaid között, azt azért teszi, hogy még jobban eltiporjon és aláaknázza társadalmi kapcsolataidat. Ha rád un, másokat is arra késztet, hogy egy számára értéktelen személyként lássanak, aki csak arra jó, hogy kihasználjál, megvessék és eldobják. Az előtt te voltál a leggyönyörűbb, és egyetlen nőt sem lehetett hozzád hasonlítani. Most a legjobb esetben is csak szürke lehetsz a szemében.  Az előtt művelt voltál és intelligens. Most te vagy az a balek, akivel szórakozhat. Korábban istenített és duzzadtál az önbizalomtól. Most el vagy szigetelve és mellőznek. Tulajdonképpen a pszichopata éppen azon a ponton dob el, amikor úgy érzed, hogy jutalmat érdemelnél azért, mert feláldoztad – érte áldoztad fel – értékeidet, igényeidet, vágyaidat, emberi kapcsolataidat.

 

 

Elege lett. Mindent megkapott tőled, amit akart, Kifordított magadból. Követelésről követelésre, megalkuvásról megalkuvásra megfosztott méltóságodtól és boldogságodtól. És, mint kiderült, az egyetlen jutalom,amit kaphatsz tőle erőfeszítéseidért és odaadásodért az, hogy majdnem megsemmisített. Elhanyagolva tulajdon szükségleteidet azért, hogy kizárólag az övéit elégíthesd ki, vagy azért elégítve ki a sajátjaidat, hogy megnyerd elismerését, annak az életvidám, magabiztos lénynek a puszta árnyékává tett, aki voltál valamikor.

Kijátssza ellened gyengéidet. Érdemeidet hibákká torzítja. Ha hűséges vagy hozzá, ezt gyengeséged bizonyítékának látja: a szemében ez annak a jele, hogy nem vagy elég kívánatos még ahhoz sem, hogy megcsalhasd. Rajta kívül senki más nem akar téged igazán. Amennyiben igazmondó vagy, kihasználja őszinteségedet, miközben ő hazudik és megcsal. Ha szenvedélyes vagy, kihasználja érzékiségedet, hogy elcsábítson és vágyaidon, érzelmeiden, reményeiden és álmaidon keresztül láncoljon magához. Ha visszafogott és szerény vagy, antiszociálisként és halvérűként jellemez. Ha magabiztos társasági ember vagy, flörtölősnek és állhatatlannak titulál. Amennyiben keményen dolgozol – hacsak történetesen nem belőled él – igáslónak nevez, akit kizsákmányolnak a főnökei. Ha művészi vagy és kulturált, lebecsüli érdemeidet. Hatására értéktelennek tekintheted mindazt, amit alkottál, így ezek valószínűleg másokat sem érdekelhetik. Szerencsés vagy, hogy legalább őt érdekelte. Amint az idealizálás szakasza véget ér, semmiféle módon nem teheted elégedetté a pszichopatát. De ne feledd: kritikájának sokkal kevesebb valóságtartalma van, mint korábbi eltúlzott bókjainak. Amikor már minden elhangzott és megtörtént közöttetek, csak egyetlen igazság marad: az egész kapcsolat átverés volt.

 

 

A pszichopata kötelék folyamata meghatározott forgatókönyv szerint megy végbe. A z emberi viselkedés összetettségéhez képest bámulatosan elegáns és egyszerű. Idealizálás, leértékelés, eldobás. Valamennyi lépés értelmet nyer, ha megérted a pszichopata pszichológiai profilját. Azét az embertelen élőlényét, akit az az öröm éltet, hogy ellenőrzést gyakorolhat mások fölött és árthat nekik. 1.) Idealizál, de nem téged, hanem azt, amit akar tőled, és csak addig, amíg akarja ezt – bármilyen régóta sóvárgott is rá. 2.) Leértékelés: amint karmai közé kerültél, hatalmába keríti az unalom és elveszti érdeklődését. 3.) eldobás: azt követően, hogy már mindent megszerzett tőled, amit akart és valószínűleg bebiztosította pozícióját a következő célpontoknál is.

 

Számodra ez a folyamat gyötrelmesen személyes. Talán időddel, szíveddel, baráti kapcsolataiddal, családoddal, önbecsüléseddel vagy éppenséggel anyagi tartalékaiddal fizettél érte. Mindenedet, amid volt feltettél erre a kapcsolatra és mindent odaadtál neki, amit csak adhattál. Talán az egész életeddé vált. Csakhogy a pszichopatát ez ez egész folyamat nem érinti igazán személyesen. Újra meg újra megteszi mindenkivel, akit csak sikerül elcsábítania. Ez nem rólad szól. Nem szól a másik nőről sem, sem pedig mindazokról a nőkről, akiket kijátszott ellened és odahatott, hogy versenyezzetek érte – hogy még nagyobbra duzzasszátok egoját, örömöt okozzatok neki és kielégítsétek beteges igényeit. Nem azért volt velük, mert többet érnének nálad. Ugyanazon okokból kereste a társaságukat, amiért a tiédet. Kivétel nélkül úgy kezel másokat is, ahogy téged. Idealizál, leértékel és eldob. Aztán kiöblíti a száját és repetázik. Az a folyamat csakis a pszichopatáról szólt, szól és fog is szólni mindaddig, amíg vele maradsz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.