Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2015.12.31

Kegyetlen személyiségzavarok

nárcisztikus személyiségzavar

Részletek: Döme lászló: személyiségzavarok c. könyvéből

Viselkedésükre a fennhéjázó öntudatosság, a mások érdekeivel szembeni nemtörődömség és kapcsolati viselkedésben a csábítás-megfélemlítés keveredése jellemző. Hajlamosak kizsákmányolni a másikat, különleges bánásmódot és elismerést várnak el, viszonzás nélkül. Lelkiismereti hiányosságukra utal, hogy elvetik a konvenciókat, és figyelmen kívül hagyják mások jogait. Előmeneteli kudarcaikat és szociális felelőtlenségüket túltengő fantáziatevékenységgel, átlátszó-nyilvánvaló hazugságaikkal és mások okolásával "igazolják"

Büszkék arra, mennyire magabiztosak, érzelemmentesen "kemények" és "versenyképesek". Kockázatéhesek, sok nehézséget okoznak környezetüknek, és időnként a törvénnyel is ütköznek. Jellemzően féltékenyek másokra, a többiek motívumait illetően gyanakvók. Csak akkor érzik magukat biztonságban, ha ellenőrzésükben és hatalmukban tartanak másokat. Az "igazság, az "őszinteség" nem fontos a nárcisztikus-antiszociális számára, s ha figyelmeztetik rá, nagyvonalúan "legyint rá egyet". Ügyesen hat másokra, "ártatlan" és elbűvölő tud lenni. Igazi lojalitásra nem képes, de ezt udvariasságával ügyesen leplezi. Alapvetően arra törekszik, hogy mások fölé kerekedjen, kizsákmányolja-kihasználja őket, "mielőtt még ők tennék vele ugyaezt". Azon igyekszik, hogy keménynek, vagánynak, arrogánsnak és vakmerőnek tűnjön. Bátorsága, merészsége kihívja a sorsot (veszélyt és büntetést), de a büntetés csak azt igazolja számára, "amit várt", vagyis a vele szembeni "igazságtalanságot". A büntetésből nemhogy okulna, inkább még gyanakvóbb és lázadóbb lesz. Ha az állandóan jelenlévő erőszakos késztetéseit nem sikerül levezetnie, nyíltan hosztilissé (ellenséges, barátságtalan) válhat.

 Diagnosztikus kritériumai ( A DSM-III szerint).

Mindez a korai felnőttkorban kezdődik, és nagyon sokféle összefüggésben megmutatkozik, amit a következők közül legalább 5 jelez:

1.) Kritikára, bírálatra dühvel, szégyen- és megalázottságérzésekkel reagál (még, ha ezt nem juttatja is kifejezésre);

2.) interperszonálisan kizsákmányoló; céljai elérése érdekében a többieket kihasználja;

3.) Saját fontosságát nagyzásosan éli meg, azaz sikereit és tehetségét eltúlozza, vagy megfelelő eredmények hiányában azt várja, hogy mint "különleges képességűre" figyeljenek rá;

4.) Azt hiszi, hogy nehézségei csakis rá jellemzőek, unikálisak, és őt csak egészen különleges emberek érthetik meg;

5.) képzeletüket kitölti a korlátlan sikerességgel, hatalommal, csillogással, szépséggel vagy ideális szerelemmel való foglalatoskodás;

6.) Kiválasztottsági érzésük van; elvárják, hogy egészen különleges bánásmódban részesüljenek, például, hogy nekik ne keljen egy sort végigvárniuk, ha másoknak ezt kell tenniük;

7.) Hiányzik belőlük az empátia, képtelenek felismerni és átélni, mit éreznek mások;

8.) Az irigység érzése szinte eluralkodik rajtuk.

 

KLINIKAI KÉP 

Viselkedés és küllem

Nyugodtnak, hűvösnek és magabiztosak, elégedettnek és kiegyensúlyozottnak tűnnek, többségük azonban szerénytelen, hivalkodó, önhitt, sznob és arrogáns másokkal. Hiányzik belőlük az alázat, bevallottan önzőek és kicsinyesek, kizsákmányolóak. Gőgös, kevély önteltségük alaptalannak látszik.

Énkép és panaszok

"Különleges bánásmódot" és kiváltságos státuszt várnak el, s nem látják ennek irracionális és teljesíthetetlen voltát. Aki (elő)jogaikat megkérdőjelezi, arra dühösek lesznek. Gondolkodásukat nem korlátozzák, expanzivan fantáziálnak, hogy ne keljen a valósággal és mások véleményével szembenézniük. Kudarcaikat sikernek könyvelik el, önigazolóan okoskodnak és leszólják azokat, akik nem fogadják el őket nagyszerűnek és értékesnek.

Élénk képzeletük általában besegít abba, hogy általában jól érzik magukat, optimisták, jó a hangulatuk. A valóságot nagyzolva eltorzítják, és többnyire gondtalannak tűnnek, azonban igen gyorsan el tudnak kedvetlenedni, ingerlékenyek és bosszankodók, ha ismételt elutasításban részesülnek. Ilyenkor megalázottnak és üresnek érzik magukat.

 

PSZICHODINAMIKAI HÁTTÉR

 

Nincs sok konfliktusuk, múltjuk talán túlságosan is kegyes volt hozzájuk; sokat vártak tőlük és meg is kapták ehhez a kellő bátorítást.

A valóság időnként rettenetes, de még a hétköznapok realításai is sokszor felbosszantják a nárcisztikust, ezért nem nagyon lelkesednek, ha "hozzájuk nem méltó dolgokkal" kell foglalkozniuk, s ilyenkor racionalizálnak vagy arrogánsan kivonják magukat. Ha sikertelenséggel, megalázó helyzettel találkoznak, vagyis, ha a valóság nem kiméli őket, eleinte szégyen- és ürességérzéseik elől fantáziáikba menekülnek.

 

INTERPERSZONÁLIS ÉRVÉNYESÜLÉS

 

Önmagukat folytonosan megerősítve, saját tehetségükben, "felsőbbrendűségükben" és különlegességükben" bízva kísérlik meg elérni azt, amiért mások kemény erőfeszítéseket tesznek. A nárcisztikus nem függ másoktól, önmagát "tartja melegen". "Elég baj aztán neki" amikor rájön, hogy a világ nem egyedül belőle áll, és bizony kénytelen a valóságos emberközi kapcsolatok bonyodalmaival és kudarcaival szembenézni. Ezenkívül bármilyen jól működik is az önimádat, időnként azért szükség volna a többiek "tapsára" is. Ezt persze a nárcisztikus minél kevesebb erőfeszítés és áldozat nélkül szeretné megkapni. Szemben a dependenssel (függő), aki képes megalázkodni is a jutalmazó kapcsolatért, vagy a hisztorikussal, aki aktív és attraktív próbál lenni, hogy elnyerje amit vár, a nárcisztikus "nem erölteti meg magát". nem meglepő, hogy a nárcisztikus leplezetlen szemtelensége és önhittsége sokszor csodálatot és engedékenységet vált ki másokból.

Aki a kedvében jár, azt jellemző módon felnagyítja, viszont egyhamar túlad azokon, akik "nem tisztelik őt". Sorsuk általában napfényesen alakul, de ebből a jóból másoknak nemigen jut.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.