Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2015.12.31

Társadalomban a pszichopata

A pszichopátia legfontosabb tünetei

1.  érzelmi / interperszonális –társadalmi deviancia

 

hamisság és felszíneség

Én-centrikusság és nagyzolás

Magatartáskontroll hiánya

A megbánás és a bűntudat hiánya

Izgalom iránti szükséglet

Megtévesztés és manipuláció

Felelőtlenség

Sekélyes érzelmek

Felnőttkori antiszociális magatartás

Magatartási problémák

 

A pszichopaták gyakran szellemesen és világosan fejezik ki magukat. Humoros és szórakoztató beszélgetőpartnerek, sziporkáznak csattanós válaszaikkal, és hihetetetlen, de meggyőző sztorikat mondanak, amelyek kedvező fényt vetnek rájuk.

Hatásosan tudnak jó képet festeni magukról, gyakran rokonszenvesek és megnyerők.

Egyeseknek azomban feltűnik túlzott olajozottságuk, és könnyedségük, számukra tulságosan nyilvánvaló az ősziteségük és felszínességük. Az éles szemű megfigyelőknek gyakran az a benyomása, hogy a pszichopata szerepet játszik.

 

Bár gyakran állítják magukról, hogy konkrét céljaik vannak,a pszichopaták szinte egyáltalán nincsenek tisztában, hogy miféle tulajdonságokat követel ez meg, fogalmuk sincs hogyan érjék el céljaikat, és jóformán – vagy egyáltalán – semmi esély nincs rá, hogy azokat valaha is valóra váltsák, tekintettel előéletükre és arra a tényre, hogy nem érdekli őket a tanulás.

 

 

A pszichopaták döbbenetes módon nem törődnek azzal, hogy tetteik másokra pusztító hatással vannak. Gyakran leplezetlenül és nyugodt lélekkel kijelentik, hogy nincs bennük bűntudat, nem sajnálják az okozott fájdalmat és a pusztítást, és semmi okuk rá, hogy törődjenek vele.

 

A pszichopatáknál megnyilvánuló számos tulajdonság – főként az én- centrikusság , a megbánás hánya, a sekélyes érzelmek és a hazudozás- szorosan együtt jár az empátia hiányával,( azaz a másik személlyel történő mentális és érzelmi azonulásra való képtelenséggel). Képtelenek mások bőrébe bújni, vagy a helyébe képzelni magukat, kivéve tisztán intellektuális értelemben. A pszichopatákat nem foglalkoztatják más emberek érzelmei.

 

A pszichopaták esetében ezek a testi érzetek nem képezik a részét annak, amit ők félelemként élnek meg. Számukra a félelem – mint a legtöbb érzelem- hiányos, sekélyes, jellegében jobbára kognitív, és nélkülözi azt a fiziológiai nyugtalanságot vagy színezetet amelyet legtöbbünk kifejezetten kellemetlennek érez, és szeretné elkerülni vagy csillapítani.

 

“ A pszichopata személyiségmintázatának egésze az, ami megkülömbözteti őt a közönséges bűnözőtől. Agresszivitása hevesebb, inpulzivitása kifejezettebb, érzelmi reakciói sekélyesebbek. A döntő megkülömböztető vonás azonban a bűntudatnélküliség. A közönséges bűnözőnek van sajátjává vált- jól lehet- kificamodott – értékrendje. Ha megszegi ezeket a normákat , bűntudatot érez. “

 

2.  a magatartáskontroll hiánya

 

Az impulzivitás- a pillanatnyi ötlettől vezérelt cselekvés- mellett a pszichopaták igen hevesen reagálnak vélt inzultusokra vagy megaláztatásokra.

Legtöbbünkben erős gátló mechanizmusok működnek viselkedésünk féken tartására. Még ha agresszíven szeretnénk is reagálni, többnyire képesek vagyunk visszafogni magunkat. A pszichopatákban ezek a gátló mechanizmusok gyengék, a legkisebb provokáció is elég, hogy összeomoljanak. Ennek folyamán a pszichopaták lobbanékonyak, forrófejűek, és a frusztrációra, a kudarcra, a fegyelmezésre, és a kritikára jellemzően hirtelen erőszakkal, fenyegetőzéssel és verbális sértésekkel reagálnak. Könnyen megsértődnek, dühbe gurulnak, és agresszívvé válnak, jelentéktelen dolgok miatt , gyakran olyan helyzetekben , amely mások számára ezt nem indokolja. Ám a pszichopaták kirohanásai, legyenek bármilyen végletesek is, általába rövid életűek, és gyorsan újra úgy viselkednek, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.

 

Jóllehet, a pszichopaták hamar kijönnek a sodrukból, és könnyen kezdeményeznek agresszív megnyilvánulásokat, az ebből eredő magatartásuk már nem kontrollálatlan. Éppen ellenkezőleg, amikor a pszichopatának elszáll az agya, az olyan, mint ha hisztznének. Pontosan tudják, mit tesznek. Agresszív megnyilvánulásaik hidegek, hiányzik belőlük az intenzív érzelmi ( izgalmi állapot) amelyet mások megélnek, amikor eveszítik önuralmukat.

 

3.  az izgalom szükséglete                                                                                               

 

A pszichopatáknak folyamatos és túlzott igényük van az izgalomra, vágynak rá, hogy felajzottan éljenek, az események sűrűjében, ahol az izgalmas dolgok sok esetben a szabályok áthágását jelentik.

Ennek az izgalom utáni sóvárgásnak a másik oldala a rutin, és a monotónia- tűrésre való képtelenség. A pszichopaták könnyen unatkozni kezdenek. Nem valószínű, hogy olyan foglalkozásokban és tevékenységekben találjuk őket , amelyek unalmasak, ismétlődik, és amelyek intenzív koncetrációt követelnek meg.

 

4.  felelőtlenség

 

A kötelesség és az elköteleződés semmit nem jelent a pszichopatáknak. Jó szándékuk – “soha többet nem csaplak be” – nem más, mint semmitmondó igéretek halmaza.

A pszicopaták felelőtlensége és megbízhatatlansága életünk minden részére kiterjed. Munkahelyi teljesítmányük ingadozó, gyakran indokolatlanul távol maradnak, visszaélnek a vállalat erőforrásaival, megsértik a vállalati szabályzatot, és általában nem lehet bízni a szavukban. Nem tesznek eleget az emberekkel, az szervezetekkel, és az elvekkel szembeni nyíltan vagy burkoltan vállalt elköteleződésnek.

A pszichopaták nem haboznak, a rokonok és a barátok erőforrásait igénybe venni, hogy kikeveredjenek a nehézségekből.

A pszichopatákat nem riasztja el annak eshetősége, hogy cselekedeteik nehéz helyzetbe vagy veszélybe sodorhatnak másokat.

A pszichopaták gyakran kivágják magukat a bajból, kijelentéseikkel, “megtanultama a leckét, a szavamat adom, hogy többet nem fordul elő, ez egy óriási félreértés volt, bízz bennem! “

 

 

5.  korai magatartási problémák

 

A legtöbb pszichopata már gyerekkorában magatartási problémákat mutat. Ezek közé tartozhat a hazudozás, a csalás, a lopás, a gyújtogatás, az iskolakerülés, a tantermi rendetlenkedés, az ártalmas szerhasználat, a vandalizmus, az erőszak, a megfélemlítés, az elszökés és a korai nemi élet.

Bár a felnőtt pszichopaták nem mindegyike tanúsított gyerekkorban ilyen fokú kegyetlenséget, gyakorlatilag mind rutinszerűen belekeveredett egy sor különféle problémába, hazudozásba, lopásba, vandalizmusba, promiszkuitásba és így tovább.

 

Azonban érdekes módon, a media gyakran arról számol be, hogy a tanúkat és a szomszédokat teljes meglepetésként  éri egy- egy értelmetlen büncselekmény.

“Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ilyesmire képes volt, sejtelmem sem volt, hogy erre készül” Az ilyen reakciók nem cask azt tükrözik, hogy a pszichopaták milyen mértékben képesek a róluk alkotott benyomásokat manipulálni, hanem azt is, hogy a tanúk mit sem tudnak az előéletükről.

 

6.  felnőttkori antiszociális magatartás

 

A pszichopaták a társadalmi szabályokat és elvárásokat kényelmetlennek és értelmetlennek tartják, akadályoknak, amelyek gátat szabnak hajlamaik és kívánságaik magatartásbeli kifejezésének. Gyerekként és fenőttként egyaránt öntörvényűek. Az inpulzív, becstelen gyerekek, akikből hiányzik az empátia, és úgy gondolják, övék a világ, felnőttként is jobbára ugyanolyanok lesznek. A pszichopaták élethosszig tartó öncélú, antiszociális magatartása valóban elképesztő. Nagyrészt ez a folytonosság vezetett számos kutatót arra a megállapításra, hogy az antiszociális cselekedetek korai megjelenése megbízható előjele a felnőttkori magatartási problémáknak és a bűnelkövetéseknek.

 

7.  a szbályok megsértése

 

A pszichopaták jóformán egyáltalán nem rendelkeznek azzal az adottsággal, hogy átéljék azokat az érzelmi reakciókat – a félelmet és a szorongást- amelyek a lelkiismeret fő mozgatórugói.

A pszichopaták  “belső szavainak” nincs érzelmi foganatja.

A pszichopatáknak nem fejlett ki a képessége ahhoz, hogy mentálisan “képet alkossanak” magatartásuk következményeiről.

8.  válogatnak

 

Természetesen a pszichopaták nem teljesen érzéketlenek a társadalmat összetartó tengernyi szabállyal és tabuval szemben, elvégre nem gépemberek, akik vakon reagálnak a pillanatnyi szükségletekre, késztetésekre és lehetőségekre. Csupán arról van szó, hogy sokkal szabaddabban válogatják meg , hogy milyen szabályokat és korlátokat tartanak be, mint a többiek.

A pszichopata a helyzetfelmérést- mit nyer belőle és milyen áron- úgy végzi el, hogy nem érez szorongást, kételyt és aggályt az esetleges megalázást, fájdalomokozást, jövőbeni tervek keresztülhúzása, vagyis röviden mindazon lehetőségek kapcsán, amelyeket a lelkiismerettel bíró emberek a lehetséges cselekedetek mérlegelésekor figyelembe vesznek. Azok számára közülük, akik sikeresen szocializálódtak, szinte lehetetlen elképzelni a világot úgy, ahogy a pszichopata megéli.

 

“ A pszichopata lázadó, az uralkodó törvények és normák megszegése számára vallás… ügy nélküli lázadó, szlogen nélküli agitátor, program nélküli forradalmár, más szóval, lázadása olyan célok elérésére irányul, amelyek kizárólag számára kielégítők. Képtelen rá, hogy másokért erőfeszítéseket tegyen. Minden igyekezete, bújtassa azt bármilyen köntösbe, azonnali óhajainak és vágyainak kielégítése céljából befektetett munkáját tükrözi. “

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.